pozitív jog, formális jogrend, normatív jog, objektív jog, tételes jog, formális jogrend: a társadalmi viselkedést szabályozó, intézményesen kiadott és szavatolt, vagy legalábbis intézményesen szavatolt normák rendszere. Feltétele a →természetjog és az →intézményes jog. Amit megfogalmaz, azt tenni kell v. nem szabad (→jogi kötelezettség), ill. érvényesíthető igény (alanyi jog). - 1. Lényeges tulajdonságai: a) parancsoló (imperatív), tehát nem leírja, hogy ált. hogyan viselkednek az emberek, hanem előírja, hogyan kell viselkedniük; b) általános, hiszen tényállástípusokat alkot és szabályoz, s nem veheti teljesen figyelembe az egyes esetek egyediségét; c) kivételeket ismer, alkalmazásában nélkülözhetetlen az esetek egyedi sajátosságainak bizonyos tekintetbevételét lehetővé tevő záradékok, „kiskapuk” rendszere. - 2. Az →erkölcstől és az illemtől megkülönböztető vonásai: a) intézményesen szankcionált, azaz, követését meghatározott eljárás szerint alkalmazásra kerülő →szankciók biztosítják (ami nem feltétlenül jelent mindig fiz. erővel való kikényszeríthetőséget); b) interszubjektív, mert az alanyok közti viszonylatokat szabályozza, s nem az ember önmagához való belső viszonyulását; c) külsőséges, mert elsősorban az érzékileg tapasztalható, külső megnyilvánulások érdeklik, a gondolatok és szándékok inkább csak a külső megnyilvánulásokhoz való viszonyukban. - 3. A ~ nem végső szabálya önmagának, mert az embereknek a ~ kialakulásához szükséges társad-má intézményesülése a lét tágabb összefüggéseiből ki nem szakítható folyamat. A mereven jogi institucionalizmus (az intézményes és tételes jog éles megkülönböztetése) éppen azzal szolgáltatott alapot bírálatra, hogy ettől az összefüggéstől eltekintett. Ha viszont az intézményes jogot úgy fogjuk föl, hogy annak alapját a személy →emberi méltóságából, az emberek közti igazságos rend szükségletéből adódó kívánalmak alkotják, akkor az intézményes jog a teremtett valóság rendjében gyökerezik, a rá épülő ~ „norma normata”, vagyis olyan szabály, mely más szabályokhoz igazodik: egyrészt az intézményes jog társad. valóságához, másrészt azon keresztül, de közvetlenül is az emberek közti igazságos rend alapvető követelményeihez. Ezért a ~ megalkotása és alkalmazása sem történhet önkényesen, hanem igazodnia kell pl. a fiz., biológiai, pszichológiai, társad. törv-szerűségekhez, figyelembe kell vennie az etika szempontjait. - Ha a ~ előírásai nem az adott társad-ban működő intézményes jogra épülnek, társad-ilag irreálisakká válnak, s aligha van esélyük arra, hogy a társad. viselkedést valóban szabályozzák. Ha viszont az igazságosság alapvető követelményeivel, az erkölcs kívánalmaival, a természetjoggal kerülnek ellentétbe, akkor nem lehetnek erkölcsileg kötelezőek. De e kettő össze is függ egymással, a ker. szemlélet szerint nem pusztán azért, mert az etikai értéktudat a társad. valóságának része és kifejezője, hanem mivel végső soron az emberi együttélés alapvető törv-szerűségeit ugyanaz a Teremtő rendezi, aki egyben az objektív valóságot átjáró erkölcsi értékeknek is végső forrása. - A ~ot megelőző, de a jog számára is parancsoló erővel rendelkező tényezők föltárása elsősorban az egyes szaktud-ok (termtud-ok, →szociológia, →pszichológia, →etika, →erkölcstan) feladata, de figyelembevételük elől a jogi élet egyetlen szintjén sem lehet mereven elzárkózni. **

Erdő 2003:47.